A legikonikusabb motorkerékpárok – 7. rész

2019. 08. 21. 16:00 The Test Driver

A motorozás több mint egy egyszerű közlekedési eszköz. Ezt az életérzést csak az értheti igazán, aki már kipróbálta, milyen kétkeréken döngetni az utakon. Akár lámpától lámpáig gyorsulva, tiltáson húzva a gázt (senkinek sem ajánljuk), akár kényelmes tempóban elmotorozva a naplementébe. A lényeg ugyanaz. Szabadon, mindentől és mindenkitől függetlenül falni a kilométereket. Hogy ezt egy vadiúj GSX-R 1000-es, egy háború előtti BMW, vagy a nagypapádtól örökölt Pannónia nyergében teszed, az már részletkérdés.

2014-wsbk-jonathan-rea-honda.jpg

Sorozatunkban összeszedtük a történelem – szerintünk – legikonikusabb motorjait.

Ez vár majd ránk:

  1. sztenderd
  2. robogók
  3. café racerek
  4. klasszikusok
  5. krúzerek
  6. sportmotorok
  7. szuperbike-ok

Szuperbike-ok

Eszeveszett száguldás

Ducati 916

ducati_916.jpgA 916-os megtervezésekor Massimo Tamburini célja az volt, hogy javítson az előd, 888-as aerodinamikáján és a boxban minél gyorsabban lehessen kereket cserélni. Nem sejtette, hogy az új motor az ülés alatt elvezetett kipufogójával és féloldalas hátsó lengővillájával a Ducati egyik legikonikusabb versenymotorjává fog válni. Bár a 916 köbcentis, V kettes, Desmodromikus motor 114 lóerős teljesítményével elmaradt a japán riválisok mögött, de drutális nyomatékának köszönhetően a kanyarokból villámtempóban tudott kigyorsítani és mindenkit maga mögött hagyott, hogy az egyenesben már csak a csinos farát nézhessék. A Ducati 916 nemcsak öt szuperbike világbajnoki címet szerzett a ’90-es évek végén (Carl Fogarty – 1994-95, 1998-99, Troy Corser – 1996), sőt, ami a posztereket illeti, több tinédzser falán díszelgett a 916-os képe, mint Pamela Anderson idomai. Ráadásul a Guggenheim Múzeum A Motorkerékpár Művészete (The Art of the Motorcycle) című kiállításának is egyik legelőkelőbb darabjának számít.

Suzuki Hayabusa

suzuki_hayabusa.jpgA Hayabusa japánul azt jelenti, Vándorsólyom – egy olyan ragadozómadár, ami képes 300 kilométer/óra fölötti tempóban száguldani, hogy lecsapjon kiszemelt áldozatára. Az 1999-ben piacra dobott Hayabusa, ami a teljesítményt és robbanékonyságot illeti, rászolgált a nevére, hiszen azonnal elhódította a világ leggyorsabb szériagyártású motorkerékpárja címet. A brutális, duplán felülvezérelt, 1299 köbcentis, sornégyes, több mint 170 lóerős motor csak úgy repíti a 250 kilós fenevadat. A Hayabusa annyira gyorsnak és erősnek bizonyult, hogy életbe kellett léptetni az úgynevezett „gentleman’s aggreement”-et. Ennek értelmében a japán és európai gyártók is vállalták, hogy elektronikusan leszabályozzák a motorjaik teljesítményét, és a csúcssebességet 300 kilométer/órában (186 mérföld/órában) maximalizálják.

Cagiva C593

cagiva_c593.jpgA Cagiva C593-es tűzpiros műanyag borítása mögé rejtett 500 köbcentis V4-es erőforrása 175 lóerőt teljesített. A C593-as Grand Prix motor olyan erős volt, hogy a Cagivának komoly nehézséget okozott, hogy olyan versenyzőket találjon, akik képesek megzabolázni a vörös fenevadat. Elsőként a négyszeres világbajnok, Eddie Lawson érkezett, aki 1992-ben a Hungaroringen győzni tudott a Cagiva nyergében. (Igen, 1990-ben és 1992-ben is ellátogatott a gyorsasági motoros vb a Ringre, ráadásul Mick Doohan nálunk szerezte első 500 köbcentis futamgyőzelmét). Lawson tehát bizonyította, az olasz vasban megvan az, ami a győzelemhez kell, ám mégsem ő, hanem a fiatal John Kocinski tudott sikeresebb lenni a varesei géppel. Ám a győzelmek elmaradtak, mert a C593-as túl erős és izgága volt. A Cagiva majdnem csődbement miközben a Grand Prix sikereket hajszolta. Ám az olasz márka megmutatta, mire képesek a megszállott olaszok – a teljes őrületre.

Ducati Desmosedici RR

ducati-desmosedici-rr.jpgHa mindig arról álmodtál, hogy te leszel a következő Valentino Rossi, akkor a Ducati Desmosedici RR a neked való motor. A Ducati 2006-os MotoGP gépének utcai változatából mindössze 1500 darab készült. 200 lóerő, 90 fokos hengerszögű, V4-es erőforrás és 295 kilométer/órás (194 mérföld/órás) végsebesség. A csúcsminősségről a Ducati versenypályán bizonyított technológiája mellett az Öhlins, a Brembo és Marchesini alkatrészek gondoskodtak, és egyúttal próbálták elfogadhatóbbá tenni a 20,5 millió forintos (72 500 dolláros) vételárat. A Desmosedici RR-t előszeretettel emlegetik úgy, mint az igazi Ducati élmény megtestesítőjét, egy mechanikai és esztétikai szempontból is egy valódi MotoGP motor.

2009 Yamaha R1

yamaha_r1_02.jpgA 2009-ben bemutatott új R1-es a Desmosedici RR-hez hasonlóan a Yamaha MotoGP-ben már kipróbált technológiáját ülteti át utcai használatra. Ezen a motoron használta a hangvillás cég először sorozatgyártásban az úgynevezett crossplane-főtengelyt, ami jelentősen csökkenti a motor vibrációját. Ennél a megoldásnál a főtengely bütykeit (a forgattyúcsapokat) egymáshoz képest 90 fokkal forgatták el. A 998 köbcentis, sornégyes 180 lóerőt teljesít, és a különböző motormódoknak köszönhetően mindenki a saját szája íze szerint változtathatja a motor beállításait, hogy a motor karakterisztikája a lehető legjobban megfeleljen a vezetési stílusnak.

Bimota Tesi 3D

bimota_tesi_3d.jpegValami teljesen más motorozási élményre vágysz? Hát a Bimota Tesi 3D-től megkaphatod. Az olaszok szerint sikerült kifejleszteniük a minden szempontból optimális járművet. „Kompaktabb, mint a birodalmi lépegető, gyorsabb, mint az X-szárnyú és szebb, mint Leia hercegnő.” Elöl az üzemanyagtartállyal egybeolvadó, ékszerű fejidom, hátul a farrész alatt elfutó dupla kipufogó, állítható geometriájú, vízszintes lengővilla és függőcsapszeges kormányzás – mind hozzájárul a sci-fiket idéző, futurisztikus összképhez. A teljesítményről a Ducati Multisrada 1100 DS-ből ismert, 1079 köbcentis, 90 fokos hengerszögű, V2-es erőforrása gondoskodik. A problémák akkor kezdődnek, mikor a motoros elkezdi a saját szája ízére állítgatni a Tesi paramétereit, ugyanis egy nem megfelelően megválasztott beállítás könnyen egy kezelhetetlen fenevaddá változtathatja a motort a tapasztalatlanabb motorosok számára.

Britten V1000

britten_v1000.jpgNem túl gyakran fordul elő, hogy egy teljesmértékben „házikészítésű”, egy apró garázsban összerakott, egyedi motor képes legyen jól teljesíteni a versenypályán. A Britten V1000-es, az új-zélandi gépészmérnök, John Britten szerelemgyereke ezen kevesek közé tartozik. A V1000-es nemcsak, hogy megnyerte a 1994-ben a Battle of the Twins géposztály versenyét Daytonában, és ugyanebben az éveben az Új-Zélandi Szuperbike Bajnokság összetettbeli első és második helyét is megszerezte, de számos futamot nyert az évek során és több sebességi világrekordot is felállított a ’90-es évek elején. A Britten motorok sikertörténetének az alkotó váratlan halála vetett véget, pedig ki tudja, milyen további sikereket érhetett volna el kivi kétkerekű.

Kawasaki Ninja H2

kawa_ninja_h2_03.pngA Ninja H2 a Kawasaki Motor Company és a Kawasaki Heavy Industries repülőgép és turbina divíziójának együttműködéséből született. Az eredmény pedig az egyik legerősebb és leggyorsabb szériagyártású motorkerékpár lett. Ám az igazi különlegesség, hogy ez az első olyan szériagyártású motor, melyet kompresszorral szereltek. Így a H2-es sornégyes, 998 köbcentis erőforrása 210 lóerőt produkál és 0-100-ra 2.6 másodperc alatt gyorsul fel. Ha kicsit elmélyedünk a részletekben, feltűnhet a „River Mark” logo, mely csak a Kawasaki legjelentősebb, a cég szempontjából legfontosabb motorjain kapott helyet.

A legikonikusabb motorkerékpárok – 7. rész

A bejegyzés trackback címe:

https://cartars.blog.hu/api/trackback/id/tr6615012402

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

illaberek 2019.08.21. 18:16:00

Klassz sorozat, kösz!

Ninjaboy 2019.08.22. 10:54:26

Kicsit csalódtam ebben az utolsó összeállításban. Nem egészen értem, hogy a Hayabusa és a H2 hogy jönnek ide? Egyik sem superbike, maximum erős sportmotor, oda kellett volna tenni őket. A superbike az, ami tényleg superbike alapokkal rendelkezik, amelyek azért születtek, hogy versenypályán megállják a helyüket. Ehhez képest egy BMW S1000RR kimaradt (mondom úgy, hogy egyáltalán nem vagyok bmw fan) vagy a ZX10R, ami rommá nyerte magát a WSBK-ban, lehetett volna még Panigale, CBR900RR, ZX7R, kismillió motor a busa és a h2 helyett.