A legikonikusabb motorkerékpárok – 3. rész

2019. 07. 17. 15:35 The Test Driver

A motorozás több mint egy egyszerű közlekedési eszköz. Ezt az életérzést csak az értheti igazán, aki már kipróbálta, milyen kétkeréken döngetni az utakon. Akár lámpától lámpáig gyorsulva, tiltáson húzva a gázt (senkinek sem ajánljuk), akár kényelmes tempóban elmotorozva a naplementébe. A lényeg ugyanaz. Szabadon, mindentől és mindenkitől függetlenül falni a kilométereket. Hogy ezt egy vadiúj GSX-R 1000-es, egy háború előtti BMW, vagy a nagypapádtól örökölt Pannónia nyergében teszed, az már részletkérdés.

dkzrjgdwsaamchj.jpg

Következő sorozatunkban összeszedtük a történelem – szerintünk – legikonikusabb motorjait.

Ez vár ránk:

  1. sztenderd
  2. robogók/mopedek
  3. café racerek
  4. klasszikusok
  5. krúzerek
  6. sportmotorok
  7. szuperbike-ok

A café racer stílus az 1950-es évek Nagy-Britanniájában alakult ki, és mára az egyik legnépszerűbb motoros szubkultúra épült ki köré. A II. világháborút követően nagyon kevés brit tudta megengedni magának, hogy autót vásároljon. Ezért inkább a lényegesen megfizethetőbb árú motorkerékpárokat választották közlekedési eszköznek. A fiatalok azonban nem érték be a szokványos motorozással, és a népszerű kávézók – mint a londoni Ace Café vagy a watfordi Busy Bee kávézó – között versenyeztek (innen származik a név). Hogy a kijelölt útvonalat minél gyorsabban tehessék, megszabadultak minden nélkülözhető, fölöslegesnek ítélt súlytól és feltuningolták a motort. Sportosan alacsonyra helyezett kormány, nagyméretű tank, megrövidített ülés és az ülés mögötti kis púp, vagy éppen a gyakran felfelé ívelő kipufogó. Jellemzően a tank és az ülés alsó vonala egy síkba esik. Ezek a markáns karakterjegyek teszik könnyen felismerhetővé a café racereket.

BSA Goldstar Clubman

bsa-goldstar-clubman.jpgA Gold Star egy kitűző volt, amit azok a motorosok kaptak, akik képesek voltak legalább 160 kilométer/órás (100 mérföld/órás) tempóval körbe menni a Brooklands versenypályán. 1937-ben Wal Handley, aki 1922 és 1934 között tizenháromszor az Isle of Man TT-n és négyszer tudott győzni a legendás versenyen, felpattant egy BSA Empire Star nyergébe és 172 kilométer/órás (107,5 mérföld/órás) átlagsebességgel teljesítette a brooklands-i kört. Ez inspirálta a BSA-t a Goldstar elkészítésére, ami 1949 és 1956 között nem talált legyőzőre az Isle of Man Clubman TT kategóriájában. Az 500 köbcentis, egyhengeres Goldstart teljes egészében kézzel szerelték össze, és a vásárlók figyelmét külön felhívták az akkoriban brutálisnak számító teljesítményre, hogy ne érje őket meglepetés a nyeregben. A későbbi modellekhez akár olyan sebességáttételt is lehetett választani, amivel a motoros kényelmesen el tudta érni a 100-at, mire váltania kellett. Ez pedig ahhoz vezetett, hogy a gyár elsősorban versenymotorként népszerűsítette a Goldstart. Naná, hogy ettől csak még népszerűbb lett a motorosok körében.

Moto Guzzi LeMans

ffe80621283095df1ccea38eae11a4b0.jpgA Moto Guzzi LeMans-t vezetni olyan volt, mintha két teljesen eltérő motort akart volna egyszerre meglovagolni az ember. Alacsony fordulatszámnál kifejezetten ideges és izgága volt, és a váz nem kicsit csavarodott, mikor a motoros elkezdte húzni a gázt. Ennek köszönhetően a kanyarokból kigyorsítás elég kockázatos manővernek számított a LeMans nyergében. Ám a megfelelő körülmények között, mikor a motoros szorosan a tankra lapult és csutkára húzta a gázt, az olasz fenevad fenséges motornak bizonyult. A brit fiatalok pedig éppen ezért választották előszeretettel a kávézók közötti rohangáláshoz. Ám csak az első generációs LeMans-t, ugyanis a ráncfelvarrást követően már sokkal inkább sport túra motornak számított, mint café racer alapanyagnak.

Norton Commando

norton-commando-combat-cafe-racer-left-side.jpgA Commando sikere még a Norton vezetőit is meglepte. A Triumph példáját követve a Norton megszerezte az egyik korábbi Rolly-Royce mérnököt, Dr. Stefan Bauert, hogy tervezze meg a motor vázát a 750 köbcentis, sorkettes erőforrása köré. A gumiszilentek ügyes használatának köszönhetően sikerült megszüntetni a motor vibrációját, ami jellemző volt a Nortonokra nagy sebességnél. Így a motoros sokkal keményebben húzhatta a gázt, amit meg is tettek, egészen addig, míg a motor bírta. Ugyanis a korai Nortonok híresek voltak arról, hogy itt-ott szivárgott belőlük az olaj, ám a márka szerelmesei szerint csak „lóerőt izzadtak”. Ám mindezek ellenére a Commando 1968 és 1972 között zsinórban ötször nyerte el a Motor Cycle News magazin által odaítélt „Machine of the Year” díjat.

Ducati 900SS

ducati-900ss-11652_2.jpgA ’70-es évek legelején a Ducati kedvet kapott hozzá, hogy kihasítson egy szeletet a japán gyártók által uralt szupersport piacból. Hogy ezt a céljukat sikerre vigyék, az olaszok kifejlesztették a 864 köbcentis, kéthengeres, 900 Super Sportot. Az egész projekt alapját az 1972-es Imola 200-on aratott kettős győzelem szolgáltatta: Paul Smart győzött Bruno Spaggiari előtt. Mindketten egy 750SS nyergében motoroztak. Imola egy hagyományosan gyors pályának számít, ahol a nem a puszta teljesítmény a döntő, hanem hogy mennyire kezelhető a motor nagy sebesség mellett. A 900SS azonnal hatalmas népszerűségre tett szert. A Ducati fanatikusok az 1978-as modelleket tartják a legkívánatosabbnak. Itt már a korai példányokkal ellentétben nem a jobb, hanem a bal oldalon található a váltó és klasszikus, küllős felnikkel szerelték. Ráadásul 1978-ban egy Ducati 900SS nyergében a kilencszeres gyorsasági motoros világbajnok, Mike Hailwoodnak sikerült nyernie az Isle of Man TT-n.

1950 Norton Manx

1-1543953564679_2x.jpgA Norton motorkerékpárok és az Isle of Man TT elválaszthatatlanok egymástól, hiszen már az első, 1907-ben megrendezett Tourist Trophy-n is ott voltak. És azóta is szünet nélkül. 1950-ben a gyár egy őskövületnek számító és végtelenül erőtlen (az erőforrás egy 25 éves dizájn „felturbózott” változata volt) csomaggal állt rajthoz. Ám a McCandless fivérek (Rex és Cromie) által kifejlesztett, úgynevezett „Featherbed” váznak köszönhetően nemcsak a motor tömegét sikerült drasztikusan csökkenteni és ezzel egyidőben mélyebbre helyezni a súlypontot, de a Manx kezelhetősége is ugrásszerűen növekedett. Végül néhány apróbb változtatásnak köszönhetően sikerült még találni az erőforrásban 8 extra lóerőt (így lett végül 36 tagú a ménes). Végül az első 6 helyből ötöt Nortonnal induló versenyző szerzett meg.

A legikonikusabb motorkerékpárok – 3. rész

A bejegyzés trackback címe:

https://cartars.blog.hu/api/trackback/id/tr9214947630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

morph on deer 2019.07.17. 21:03:59

Adalékként: a manx egy kurtafarkú macskafajta, amely valóban a Man szigetről származik, meglepően hasonlít a Nortonra! :)

Könyveslány 2019.07.18. 08:16:58

Ez egy nagyon igényes és olvasmányos sorozat, köszi!